Gyerekek színpadon-nézőtéren

Trencsényi László, a pedagógiai kutató, az ELTE tanára négy évtizede egészen közelről követi azokat a színpadi megnyilatkozásokat, legyen az zenés, drámai vagy táncos, melynek vagy nézői vagy fellépő szereplői, megszólalói – gyerekek. Akár falusi kultúrház színpada, akár fényes rivaldafények, akár országos, nemzetközi hírű produkció, akár kísérleti próbálkozás. Akár profik, akár amatőrök. Akár csetlő-botló – elbotló – vállalkozások, akár fényes sikerek.
Ezen előadások gyöngysorából valóságos színháztörténet, koncertterem-történet kerekedik, csaknem fél évszázad hosszú, a modern magyarországi gyermekkultúra igen jelentős évtizedeiből.
A szerző kritikái annak idején rendre megjelentek szakmai folyóiratokban, hírlapokban. A kronológiát követve  e kritikák idézik fel a történéseket. Szóba kerül  a Bihari Együttes, a Garabonciás Együttes, az Amadinda, az Arany János Színház, a  Kerekasztal, a Közép-Európai Táncszínház, a Fapihe,  a Harlekin… és sorolhatnánk tovább a legendás neveket.
A történelmi képeskönyvvé szerveződött kritikafűzért Trencsényi Imre dokumentumfotói ékesítik.