Tulsagosan zajos magany

A regeny hose, Hant'a egy zuzdaban dolgozik. Harmincot eve muszakrol muszakra egy zajos hidraulikus pressel vegyes papirarut semmisit meg. Barmit, ami odakerul: mindenfele kartonhulladekot, csomagolopapirt es persze sok-sok konyvet, ujsagot, folyoiratot, muveszeti nyomatot es plakatot.Ha maga is gep lenne, csinalhatna mindezt oda sem pillantva, de Hant'a nem gep, o beleolvas, belenez a halalra itelt papirokba, aztan csak amul a rengeteg okossagon, szepsegen, amit az emberi tudas es kepzelet teremteni kepes, es mellette - mi mast is tehetne? - vadul vedeli a sort, hogy legyen ereje elvegezni a munkajat.1977-ben, het hosszu es nehez esztendo utan, ismet megjelenhettek Hrabal muvei. No, nem az osszes, csak azok, amelyeket a cenzura arra alkalmasnak talalt. A Tulsagosan zajos magany azonban nem szerepelt kozottuk. Hrabal egyik legsodrobb, legmelyebb es azota is egyik legismertebb muve 1976-ban irodott, es bar nagy sebesseggel terjedt kezrol kezre szamizdatban, a korabeli csehszlovak kulturpolitika kiszolgaloi nem voltak annyira ostobak, hogy ne ertsek meg elsore Hant a peldazatat az irodalom erejerol, a gondolat hatalmarol es elpusztithatatlansagarol, vegso soron a cenzura orok kudarcarol, ostoba es hiabavalo embertelensegerol.