Toby Fleishman azt hitte, tisztában van vele, mire számíthat a válás után: hétvégéken és az ünnepek felében nála lesznek a gyerekek, az ex-szel pedig olykor hajba kapnak majd a praktikus dolgok egyeztetésekor. Arra viszont nem számított, hogy egy szép napon Rachel áthozza a két gyereket, aztán lelép és soha nem tér vissza. Pedig Fleishman mennyi munkát fektetett abba, hogy egyensúlyt teremtsen a szingli élet és a család között!

Toby próbálja megtalálni Rachelt, igyekszik ellátni a kórházi pácienseit, megfelelni a végeérhetetlen szülői teendőknek és örül a mobiltelefonos appok segítségével felvirágoztatott szexuális életének. A visszautasított férj szerepében tetszeleg, aki a felesége túlméretezett ambícióinak esett áldozatául. De ha igazán szembe szeretne nézni a kapcsolatukkal, be kell vallania magának, hogy a kezdetektől fogva szőnyeg alá söpörte a problémákat.

Sziporkázó első kötet, tele nyugtalanító kérdésekkel és tanulságokkal.

„Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban - leszámítva, hogy ez a szerző tisztában van vele, mi játszódik le a nőkben.” - Elizabeth Gilbert

„Figyelemreméltó első könyv. Az egyik legerősebb debütálás.” - Tom Perrotta

„A Fleishman bajban van az első oldaltól az utolsóig bölcs, kíméletlen és abszolút naprakész. Az, hogy mennyire csalafinta és éleslátó, csak az utolsó fejezetben válik egyértelművé.” - Maria Semple

Egy friss remekmű – Fleishman bajban van

A Fleishman bajban van ez egyik legjobb regény, amit az elmúlt években olvastam, nincs kétségem efelől. Taffy Brodesser-Akner írta, aki ismert, sokszorosan díjazott fiatal újságírónő az Egyesült Államokban, viszont ez az első regénye, úgyhogy ne keresgélj az emlékezetedben – mi nem ismerhettük.

Nem ismerhettük – eddig. A Fleishman berobbant az irodalmi életbe – és itt a kifejezés nem csak  ócska közhely, úgy igaz, ahogy van. Díjeső hullott rá egyfelől, elaléltan fogadta a finnyás angolszászi művészvilág másfelől, ugyanakkor komoly bestseller lett, hónapokig fent volt a New York Times listáján és minden fontos listán.

Szóval Brodesser-Akner hetek alatt híres lett és gazdag és népszerű és körülrajongott.

A Guardian – pedig nem kenyerük a hízelgés, és akkor finom voltam még – az új Philip Rothnak nevezte, és az összehasonlítás megállja a helyét. Ahogy Brodesser-Akner is – az összehasonlításban.

Elképesztő lendület a szövegben, sodor, mint a zúgó folyó, azon kapod magad, hogy hajnali három óra van, pedig most kezdted csak az olvasást. Napi húsz oldalt engedélyeztem magamnak, hogy tovább tartson, de nagyjából a harmadánál elengedtem a gyeplőt, és faltam.

Egy fiatal New York-i orvost elhagy a felesége, de hogyan hagyja el! A válás után, szó nélkül, odahagyva mindent, a gyerekeket is. Miféle ember tesz ilyet?

Na, csak várj, mielőtt megképződne előtted a világirodalom néhány gonosztevője – Jago az Othelóból, John Silver A kincses szigetből vagy a Cápából a cápa – és azt gondolnád, Rachel, a feleség mindet lepipálja –, várj egy kicsit.

Javaslom, olvasd végig a könyvet. Vár a végén egy-két meglepi, nemcsak a történetben, de a regény felépítésében is. Úgy olvadnak össze a szálak, úgy jutunk el a nem várt (vagy várt? döntsd el) csúcspontig, mint A salemi boszorkányokban vagy a Sehonnaiban, Tommy Orange regényében, szóval meghökkentő, megdöbbentő az egész, és főleg az, hogy ennyire fiatalon hogy lehet ilyen jól írni.

Elizabeth Gilbert szerint „Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban – leszámítva, hogy Brodesser-Akner tisztában van azzal, hogy mi játszódik le egy nőben.”

És egy férfiban, teszem én hozzá.

Bárdos András

Toby Fleishman azt hitte, tisztában van vele, mire számíthat a válás után: hétvégéken és az ünnepek felében nála lesznek a gyerekek, az ex-szel pedig olykor hajba kapnak majd a praktikus dolgok egyeztetésekor. Arra viszont nem számított, hogy egy szép napon Rachel áthozza a két gyereket, aztán lelép és soha nem tér vissza. Pedig Fleishman mennyi munkát fektetett abba, hogy egyensúlyt teremtsen a szingli élet és a család között!

Toby próbálja megtalálni Rachelt, igyekszik ellátni a kórházi pácienseit, megfelelni a végeérhetetlen szülői teendőknek és örül a mobiltelefonos appok segítségével felvirágoztatott szexuális életének. A visszautasított férj szerepében tetszeleg, aki a felesége túlméretezett ambícióinak esett áldozatául. De ha igazán szembe szeretne nézni a kapcsolatukkal, be kell vallania magának, hogy a kezdetektől fogva szőnyeg alá söpörte a problémákat.

Sziporkázó első kötet, tele nyugtalanító kérdésekkel és tanulságokkal.

„Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban - leszámítva, hogy ez a szerző tisztában van vele, mi játszódik le a nőkben.” - Elizabeth Gilbert

„Figyelemreméltó első könyv. Az egyik legerősebb debütálás.” - Tom Perrotta

„A Fleishman bajban van az első oldaltól az utolsóig bölcs, kíméletlen és abszolút naprakész. Az, hogy mennyire csalafinta és éleslátó, csak az utolsó fejezetben válik egyértelművé.” - Maria Semple

Egy friss remekmű – Fleishman bajban van

A Fleishman bajban van ez egyik legjobb regény, amit az elmúlt években olvastam, nincs kétségem efelől. Taffy Brodesser-Akner írta, aki ismert, sokszorosan díjazott fiatal újságírónő az Egyesült Államokban, viszont ez az első regénye, úgyhogy ne keresgélj az emlékezetedben – mi nem ismerhettük.

Nem ismerhettük – eddig. A Fleishman berobbant az irodalmi életbe – és itt a kifejezés nem csak  ócska közhely, úgy igaz, ahogy van. Díjeső hullott rá egyfelől, elaléltan fogadta a finnyás angolszászi művészvilág másfelől, ugyanakkor komoly bestseller lett, hónapokig fent volt a New York Times listáján és minden fontos listán.

Szóval Brodesser-Akner hetek alatt híres lett és gazdag és népszerű és körülrajongott.

A Guardian – pedig nem kenyerük a hízelgés, és akkor finom voltam még – az új Philip Rothnak nevezte, és az összehasonlítás megállja a helyét. Ahogy Brodesser-Akner is – az összehasonlításban.

Elképesztő lendület a szövegben, sodor, mint a zúgó folyó, azon kapod magad, hogy hajnali három óra van, pedig most kezdted csak az olvasást. Napi húsz oldalt engedélyeztem magamnak, hogy tovább tartson, de nagyjából a harmadánál elengedtem a gyeplőt, és faltam.

Egy fiatal New York-i orvost elhagy a felesége, de hogyan hagyja el! A válás után, szó nélkül, odahagyva mindent, a gyerekeket is. Miféle ember tesz ilyet?

Na, csak várj, mielőtt megképződne előtted a világirodalom néhány gonosztevője – Jago az Othelóból, John Silver A kincses szigetből vagy a Cápából a cápa – és azt gondolnád, Rachel, a feleség mindet lepipálja –, várj egy kicsit.

Javaslom, olvasd végig a könyvet. Vár a végén egy-két meglepi, nemcsak a történetben, de a regény felépítésében is. Úgy olvadnak össze a szálak, úgy jutunk el a nem várt (vagy várt? döntsd el) csúcspontig, mint A salemi boszorkányokban vagy a Sehonnaiban, Tommy Orange regényében, szóval meghökkentő, megdöbbentő az egész, és főleg az, hogy ennyire fiatalon hogy lehet ilyen jól írni.

Elizabeth Gilbert szerint „Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban – leszámítva, hogy Brodesser-Akner tisztában van azzal, hogy mi játszódik le egy nőben.”

És egy férfiban, teszem én hozzá.

Bárdos András