Evermore

Jules Ember a jóságos Varázslónő és a gonosz Alkimista ősi mágiájáról szóló meséken nőtt fel. Apja halála után megtudja a megdöbbentő igazságot: ő az Alkimista, Caro, az udvarhölgy, aki hidegvérrel meggyilkolta a királynőt, és vele együtt Jules első szerelmét, Roant, pedig nem más, mint a Varázslónő.
Az egész királyság azt hiszi, hogy Jules a gyilkos, így fejére busás vérdíjat tűznek ki, az új királynő katonái és kalandor vérencek egyaránt rá vadásznak. Emellett Caro is minden áron el akarja pusztítani Julest, aki tizenkét élettel korábban ellopta a szívét. Julesnak menekülnie és bujkálnia kell, miközben ki kell bogoznia a korábbi életeiből homályos emlékekként visszatérő igazságot. Nem tudhatja ki barát és ki ellenség, kiben bízhat és kiben nem, és hogy a szívében ébredő vonzalom vajon jó vagy rossz irányba viszi majd sorsát. Mégis cselekednie kell, hiszen az Alkimistának ez az élete, a tizenkettedik, amikor Jules Ember bőrében született újjá, az utolsó. Az utolsó esélye, hogy elpusztítsa a gonosz Varázslónőt, hogy megmentse testvérét és az ellenségből szövetségessé vált Liamet, és véget vessen az emberek idejével, és ezáltal életével könyörtelenül kereskedő mágia uralmának Semperában.