A költő és a császár

„A hatodfélszáz lapra terjedő nagy kötet Horatius életét és korát rajzolja meg. A könyvnek két példás tulajdonsága van: a tárgyi alaposság és a stiláris gondosság. Révay József fölényes avatottsággal mozog a régi latin élet minden pontján. A hadtörténet, a politikai mozgalmak, az irodalmi élet és a római polgár magánélete nyitott könyv az ő számára. Nem hiszem, hogy bárki is tévedésen kaphatná. Megragad a könyv stiláris gondossága is. A mondatok tiszták és lendületesek, a szókincs gazdag és ízes, az egész szöveg rangos, kellemes…A történeti regény írójának örök problémája: hogyan és mennyire hozhatja közel múzeumi-messzi tárgyát a modern olvasóhoz. Ez a kérdés és ez a becsvágy Révayt is erősen izgatja. Ő úgy próbálja megoldani a kérdést, hogy teleszórja a szöveget aktuális hangulatú szavakkal és szólásokkal, és nagy kedvvel festegeti a római élet ama jeleneteit, amelyek a mai létformákkal meglepetésszerűen egyeznek. A római életben nem azt találja érdekesnek, ami speciális és számunkra elmúlt, idegen, hanem azt, ami «mai», «modern», majdnem hogy - pesties. Nem azt mutatja meg, hogy az antik Róma mennyire más volt, mint a húszadik század nagyvárosa, hanem azt, hogy mennyire ugyanolyan volt…”Kardos László (Nyugat, 1937)