Visar resultat för..."Dalom"

En skrift som på ett lättsamt sätt introducerar läsaren till Dalarnas alkoholhistoia från dåtid till nutid. Med avstamp i allmogens dryckesvanor, via 1800-talets mullrande ångbryggerier in i 1900-talets stora fabriker landar den i 2000-talets mikrobryggerier och destillerier. Här återfinns även mängder av spännande föremål och anekdoter som berikar bilden av dryckeslandskapet Dalarna. Det var till exempel i Dalarna som familjen Spendrup lade grunden till vad som idag är landets största bryggeri.

Püski-Lengyel Ildikó tolla egyben ecset is, így szavainak színskálája a mahagónibarnától a napsárgáig kápráztat el. A szerző igyekszik az egó negatív sugalmazásaival szembe menni, a lelkét szorító fékeket kioldva, a - szabadon szárnyaló - gondolatait őszintén és örömmel papírra vetni, impresszionista érzésekkel, metaforákkal dúsítva, a lelke benyomásait megfesteni. Az emberiség napjainkra megtanult álarcok mögött élni. A legtöbben nem is egyet birtokolunk, szinte minden társadalmi elvárás alapú szituációra akad egy. A gyermeki, őszinte ÉN szinte abban a pillanatban nyomás alá kerül, amint a kisember elkezdi megérteni a környezetét.  A szülői elvárások után a különféle intézmények nyomasztó álarcok tucatjait rakják ránk. Mire felnővünk, talán már nem is tudjuk, kik is vagyunk igazából, azaz kik voltunk, kik lehetnénk …

„Azt mondtam: a világirodalom arisztokratikus fogalom. De maga az irodalom is az. Ki fogja ezt a fogalmat valaha pontosan meghatározni? Egy bizonyos: irodalom nem mindaz, amit valaha leírtak. Még csak nem is minden, amit egyéb, praktikus cél nélkül,

A 19. századi filozófia egyes rétegei, különösen az amerikai gondolkodók, bizonyos fokig kívül esnek a mai olvasó érdeklődésének látókörén. Így Ralph Waldo Emersonról sem tudunk sokat. Családja szinte az „alapító atyákkal” érkezett az Újvilágba, s nemzedékeken át puritán prédikátorokat prezentált. Ő maga visszavonult a papi pályától, s birtokán éldegélve költészettel és bölcselettel foglalatoskodott. Művei a 19–20. sz. fordulója táján magyarul is megjelentek, mint ez a tanulmánygyűjtemény, mely leginkább a természet–társadalom köréből veszi tematikáját. Egyfelől írásaiban a szellemi magasságok nietzschei áthallásai kísértenek: a Férfi – az Erő, a diadal, a hideg Észak, a Nő – alsóbbrendű, lehúzó, elbágyasztó Dél. Másrészt az amerikai üzleti szellem, politika, kereskedő gazdaság konkrét példáit veszi tollára, ahol pl. a „gentleman” társaságbeli viselkedését elemzi. Tiszta, logikus meglátásai mellett döbbenetes eretnekségeket mond ki: „A legkeresettebb erény a társadalomban az egyformaság.” A politikusokkal kapcsolatban: „…nem szorulnak rá, hogy választóiktól tudakolják, mit mondjanak.” A művészetek tekintetében: „A lángész gyermeke megint lángész legyen.” De ne rémüljünk meg az első olvasásra kellemetlennek tűnő szentenciáktól: „Az utazás a bolondok paradicsoma.” Ne utasítsuk el azonnal, hanem próbáljunk tovább navigálni az általa felvetett gondolatok mentén.

Mit is ígér az olvasónak A szépirodalom műfajai? Mindenekelőtt útmutatást az irodalmi műformák élettelien burjánzó dzsungelében, amely gazdagságával és sokszínűségével vonzza, csábítja az olvasót, de áttekinthetetlenségével néha félelmet, szorongást is ébreszt benne.Hegedüs Géza a csak sokat tudókra jellemző egyszerű szóval igazít el bennünket a műfajok, műnemek kavalkádjában, igazi tudóshoz méltóan tartózkodva az egyszerű dolgok túlbonyolításától. Nem azt mondja, hogy „lám, milyen bonyolult ez, de én mégis tudom”, hanem azt, hogy „látod, milyen egyszerű, ésszerű és nagyszerű mindez – de hát ezt Te is tudod”.S valóban, amikor könyvének az utolsó lapjára érünk, már mi is otthonosan mozgunk az epika, a didaktika (ki más vezethette volna be ezt a kategóriát az irodalmi műfajok közé, ha nem ő?), a líra és a dráma műnemei között, és ezt ráadásul úgy értük el, hogy közben – az ő szavaival élve – „remek mulatságban” volt részünk.

Trencsényi Lászlónak, a pestiegyetem tanárának, pedagógiai kutatónak a 2012-es ünnepi könyvhéten jelent meg Gyerekek színpadon, nézőtéren címűgyűjteményes kötete. Ebben a kötetben a gyermekszínjáték, gyermekkoncert,gyermekek színháza, koncertterme körében lezajlott nevezetes történésekszemléje, kritikája volt olvasható, melyet a szerző a hetvenes évek ótafolyamatosan adott közre kulturális és pedagógiai szaklapokban. Jelen kötet akár folytatása islehet az előzménynek. Ezúttal a gyermekirodalom áll a középpontban. A könyvszerkesztői elve hasonló. 1969 óta folyamatosan, azaz csaknem 45 esztendejekíséri Trencsényi figyelemmel a gyermekekhez forduló, gyermekeknek szántirodalom, könyvkiadás történéseit.A publikációk sora sajátosgyermekirodalom-történeti dokumentum a magyar gyermekkönyvkiadás közelmúltbelitörténetéből. Nézőpontja sajátos, személyes: talán hangsúlyosabb a (manapságsokat vitatott) hetvenes-nyolcvanas évek bemutatása.